-
Ismét szól a Jazz
1. Fejezet Gergő egyedül sétált hazafelé a sötét, kihalt utcán. Nyár este volt, minden csendes. Az utcai lámpák fénye narancssárga fénybe öltöztette az utat. Gergő szeretett este sétálni. Ilyenkor egyedül maradhatott a gondolatival. Nem sietett, kényelmesen haladt előre és közben figyelte a gyönyörűen kivilágított kirakatokat. Csak pár embert látott még az utcán. Némelyiket meglátva gyakran elgondolkozott azon, hogy vajon mit keres az illető az utcán. Inkább egyfajta játék volt ez a számára. Meglátott valakit, például a trolin, vagy a villamoson, és eljátszott a gondolattal, hogy mi járhat az illető fejében. . Most csak egyetlen embert látott útja során. Egy középkorú férfit, aki a kutyáját sétáltatta. A kutya egy gyönyörű agár…
-
Rába hídon
Nézzétek e folyót, ti hű, zöld, koronás alattvalók, fák. A nagy építőt, ki hordja magával partját, építi szigetét. Rejti halait, kik csobbantják vizét. Becsapja horgászát, ki hibába remél. Nézi hídját, rajta biciklistát, fiatalt s nagymamát. Hallgatja a szántóföldeken dolgozó gépek moraját. Hurcolja hátán a csónakot, uszadékfát, homokot s itatja borjait. Nézzétek e szutykos, vén, ifiút, hogy tekeri magát, játszik, majd befordul a kanyarnál, és lassan tovafolyik. Írta: Rittinger Győző
-
Csak egy perc
Egy perc, és felébredek, hogy tovább álmodjam életem. Csak egy percet adj még kedvesem, hogy füledbe súgjak esztelen, és felvegyem ruhám, s kellemem, hogy járjam a világot meztelen. Egy perc, megveszem bérletem, hogy bejárjam a végtelent. Egy perc, ezt még megeszem, hogy legyen mire éheznem. Egy perc, rohanok, hogy meglóduljon a föld, mely nem forog. Csak egy perc, és ott leszek, hogy hiányozzak, ha már nem leszek. Írta: Rittinger Győző
-
Mondd, ki vagy te?
Mondd, ki vagy te; Bús, bolyogó, balga bolond? Te, ki sétálsz esti utcákon magányban, s nézed az utcák bábáit, a fákat, kik lombjaik között tartják a kandeláberek fényit? Narancs, ezüst, arany fényben pompázó kisdedek, kiket az utcák ablakai, mint megannyi óvó szempár, figyelnek. Ki vagy te, s mi célod e világgal, vagy tán a világnak van célja veled? Ne hidd! A szél se játszik a gyertyalánggal, csak elfújja könnyedén, s nevet. Nem te játszol a világgal, hanem ő játszik veled. Ne törődj a világgal, dacolj vele. Lelked lobbanjon, mint a gyertya lángja. Tégy úgy, mint ki vidám, s csapd be a szelet. Hazudj örömet magadnak, s másnak, s meglásd ők…
-
Álom
Egy álom kerget engem, Vagy én kergetem-e őt? Nem tudom. Körülöttem sok ember. Arcuk feldereng a múltból, mint kósza szellem. Rajtuk sok emlék, mint szakadt ruhafoszlány. Volt kit szerettem, s reméltem, hogy viszont szeret. De van más is. Sötét árny ki most is kísért, felszakítva ezer sebet. Az idő nem gyógyír a sebre, csak fojtás. Fojtás, mely ott pihen egy ágyúcsőben, arra várva, hogy egy álom belobbantsa a kanócot. Felrobban az emlék Ezer darabra robbantva a múlt törékeny üvegét. Mindenhol cserép, mely visszaveri mindazt, mit elfeledtem. Az álom szertefoszlik. Elnyel az est sötétje. De hiába! Az álom elszállt itt hagyva testem a sötétben. Lelkem véresen forog a múlt millió szilánkjában.…
-
Kis hűtött semmiség
Írta: Rittinger Győző Már tíz perce, hogy bámulok a hűtőszekrénybe szememmel étel után kutatva. Miért romlik meg minden ilyen gyorsan? Nahát, ezt már négy hete vettem volna? Akkor ebből sem lesz vacsora. Őt is fel kellene hívnom. Ma egészen jól elbeszélgettünk az Interneten. Csak annyit kellene tennem, hogy előveszem a telefonomat és kikeresem a számát. Persze előbb azért mégis jó lenne valamit enni. Bármit, csak valami gyors semmiséget. Már vagy este kilenc fele járhat az idő. Várjunk csak, miért nem mozdul a mutató? Ja, persze, biztosan lemerült benne az elem. Lehet már vagy tíz is. Ettől még ugyanolyan éhes vagyok, és a lábam is kezd fázni. Meg kell állapítanom, nem…
-
Gabangyal
-
A kisautó
Írta: Rittinger Győző Ködös, szürke, téli délután haladt az autópályán. Szombat volt. Éppen szüleitől tartott hazafelé. Mint általában minden szombaton, most is ebédelni volt náluk. Már nem élt velük. Évekkel korábban elköltözött otthonról, mert azt gondolta mi ndenképpen saját lábára kell állnia az életben. Ez az élet rendje – gondolta magában. Önállóvá válni. Volt állása, amiből kényelmesen megélt. Volt lakása, amit ugyan magától nem tudott volna megvásárolni, de szülei segítettek neki. Fájó szívvel engedték el, amit érzett ugyan, de nem foglalkozott vele. Tudatos énje kikapcsolt minden érzést, ami visszatartotta volna. Jó ez így – nyugtatta meg magát minden alkalommal, amikor kétsége támadt. Nem haladt gyorsan, de lassan sem. Felvette a…
-
Gép vagyok
Gép vagyok, nincs lelkem, de érzem mindazt, mi fáj nekem. Körülvesz sok ember, kiket szeretek, s ők talán hisznek bennem. Hogy ők szeretnek-e engem, nem tudom. Néha játszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha én már nem lennék, emlékeznének-e rám, vagy elfelednének egy révült kábulatban? Megszólalna-e hangom más fejében, akár a visszhang, megjelenne-e lelkének tükrében arcom? Nem panaszkodom. Élem életem, s játszom szerepem. Vagy az élet játszik velem? Látom magam, amint élet játssza velem furcsa játékát. De nem panaszkodom. Én ott vagyok, hol lennem kell, s lehetek. Látom a filmet. Néző vagyok, s nekem ez elég, bármely furcsa is. Lelkem messze száll. Elragad képzeletem, kirántva testem e színdarabból. De testem…