vers
-
A Nő
A Nő, ki szemével csábít,de pillantásával öl, ha szeretni már nem bír.Ő az, ki rád szól,vagy épp féltőn ápol.Lényével áthatja szíved,hogy eszed kihagyjon,majd pajkosan kacag, s kinevet.Furcsa csoda, ezernyi tünde földi képmása.Láthatsz sokfélét, aranyló szőkét,hollófekete, csavaroseszű Pallasz Athénét.Néha oktat, néha szédít,alkalmanként egyszerűen csak megörjít.Nővel álmodok, nővel nőzök,bár egy nővel szemben néha csak ő-zök.Ilyenkor elakad a lélegzet,s minden, mi bennem abban a pillanatban létezhet. Rittinger Győző
-
Egy elcsent pillantás
Ellopott mosoly,elcsent pillantás az,mit én kaptam tőled. Egy röpke pillanat,mely rég elmúlt már,mellyel öntudatlanul megajándékoztál. Kire gondoltál valójában,gondolataid mely zugában jártál,mikor arcodra kiült e mosoly,és szemeddel csillogón rám pillantottál,nem számít már. Enyém ez, elloptam örökre,hogy szívembe zárjam mosolyod és pillantásod,melyet szíveddel szívemnek adtál. Rittinger Győző
-
Egy felvonás a buszon
Utazva a buszon körülnézek,és eltűnődve nézem a színjátékot.Bolond darab ez,furcsa komédia,benne megannyi ripacs és furcsa figura.Itt az egyik,kezében telefonja,mit bámul s nyomogatja.Mellette fiatal pár,két egymáson csüngő,izzó szempár.Nem tudják miért,nem tudják mit ér az óra,a perc, csak egymást nézik szüntelen.Csók csattan egymás után,furcsa játék ez csupán?Hallom a monoton, csattanó cuppanást,idegesít most már ez a kiszámítható lángra lobbanás.Hol vagyok én,mondja már meg valaki gyorsan,vagy húzza le a darab végét jelző függönyt,de nyomban!Nem tetszik ez,mit látok.Vagy csak bennem van a hiba?Elsüvített mellettem az élet száguldó gyorsvonata,és én csak álltam a peronon, némán és ostobán,mint egy elmosódott kép a szerelvény egyik ablakán? Rittinger Győző
-
Élni és remélni
Élni és remélni, ez az, mi fáj. Ismerni az ismeretlent, felfogni a mérhetetlent. Kimondani pár szót: "Szeretlek, gyűlöllek". Lassan elégni csendesen, gondjaimon rágódva szüntelen. Írta: Rittinger Győző
-
Ismeretlenül is hiányzol
Keresem szemed nem létező pillantását, alakod körvonalát úgy, mint ahogy előttem sosem álltál. Hiányzik mosolyod, mit nekem sosem mutattál, mikor szikrázó szemeddel rám pillantottál. Hiányzik szemed tükre, melyben lelkem sosem tükröződött, hajad érintése, mely sohasem zúdult rám ágyamban fekve. Hiányzik szavad, csilingelő hangod, mi sosem töltötte be a szobát. Ám mi legjobban hiányzik, az lényed és egészed, mely sohasem gondolt egy végtelennek tűnő pillanatig rám. Írta: Rittinger Győző
-
Háború
Háború! Mit tesz-e szó, mondattá formálódott harag, elfojtott gyűlölet, emberi szükséglet? Szeretnénk feledni, mi emberek, mint drogos tűt, de nem lehet. Hiába, a szabadság keze ott szorongatja markában. Szabadság földje, béke őre, álszentek hazája. Népe eme eszme záloga, vagy inkább rabszolgája, kik elfeledték e szavak igazát? Nézed mi történik, de nem érted okát, csak mások igazát. Kezedben a fegyver, szívedben ott a; "Nem kell!". ám eszed más súg, vagy csak bólint, ujjad rajtatartva a fegyver ravaszán. Ősi átok, mitől nem szabadulhatsz; Öld, ki más, még akkor is, ha nem bánt! Mit hát észérv, szó hatalma, ha elnyomja a fegyverek zaja? Nincs más utunk nekem, s neked, ki szobádban ülsz nyugodtan,…
-
Hiszek egy…
Hiszek egy Istenben, de hiszek mindenben mi nincsen. Hiszek egy imában. Hiszek a szó hatalmában. Hiszek egy lányban, ki szeret, mint él, csodásan, de hiszek az örök magányban. Hiszek a lélek szent hatalmában, de hiszek az lélek elsorvadásában. Hiszek egy asszonyban, ki szeret s ki félt jóban, rosszban, de hiszek az egyén rabságában. Hiszek az ember nagyságában, a jó és szép győztes diadalában, de hiszek egy szörnyű, gonosz világban, egy mindent elsöprő pusztulásban. Hiszek mindenkinek, ki az mondja: hiába. Írta: Rittinger Győző
-
Ne válaszolj!
Kérdés, kérdést követ, s te a választ várnád, amely nincsen. Én csak kérdezek, de választ nem lelek. Nem kell válasz, hisz ez a világ is csak lázad. Miért is kéne a sok üres válasz? Mit ad az azért, ha izgalmasabb a sok miért? Kérdéseknek végtelenje, válaszoknak lassú mérge. Ne válaszolj, nem mondj semmit, ne ismerd az ismeretlent. Ne várd a Messiást, ki téged ámít, légy te az, ki mást lázít. Te azt mondod Isten, én azt mondom, nincsen. Ha válaszod a család, én vállam vonom; Miért, ott ki vár? Szerelem? Csak vágyaimat tereled. Pénzel felelsz. Kit vegyek meg, mire költsek? Vegyek álmot, vákuum pakkost, smart kártyámra gyűjtve pontot? Jó életet,…
-
Munka után
Ülsz a kádban, magas habok, mint nagy hegyek, pattognak szét, mint a vágyak, hol itt, hol ott, az érthetetlen világában. Az élet sűrű szövevénye, sűrű rejtek, menedékhely. Félsz, míg félhetsz, hallasz, mit hallhatsz, élsz, míg élhetsz, s halsz, mint halhatsz. Tudat messze, erre lépked, arra repked, de hiába. Te csak ülsz a kádban, tudatodnak rabláncában. Erre mennél, arra lépnél. Tudat vágyik, test csak ázik. Tudat tompa, messze elszállt a távolba. Üres szoba, üres kádja, szép új világ, gonosz átka. Ki a házból a világból, el messzire a sok bosszúságtól. Írta: Rittinger Győző
-
Képzelet
Játszol velem, hazudsz szépet, szívembe rajzolsz sok szép képet. Arzénnal mérgezed lelkem s testem, hogy ne járhassak ébren, tétlen. Lehunyod szemem, s mint jó boszorka, bűbájt hintesz szempillámra. Csitt! Most látom, előttem áll, kit rég nem láttam már. Mást is látok, mire vágynék. Képzelt jövőm kifestőjét. Én lapozok, s te festesz, így elém tárul most egy szép pár, minden szépség, mit te hazudtál. Írta: Rittinger Győző