-
Az Acélbika és a Torreádor
-
A Nő
A Nő, ki szemével csábít,de pillantásával öl, ha szeretni már nem bír.Ő az, ki rád szól,vagy épp féltőn ápol.Lényével áthatja szíved,hogy eszed kihagyjon,majd pajkosan kacag, s kinevet.Furcsa csoda, ezernyi tünde földi képmása.Láthatsz sokfélét, aranyló szőkét,hollófekete, csavaroseszű Pallasz Athénét.Néha oktat, néha szédít,alkalmanként egyszerűen csak megörjít.Nővel álmodok, nővel nőzök,bár egy nővel szemben néha csak ő-zök.Ilyenkor elakad a lélegzet,s minden, mi bennem abban a pillanatban létezhet. Rittinger Győző
-
Egy elcsent pillantás
Ellopott mosoly,elcsent pillantás az,mit én kaptam tőled. Egy röpke pillanat,mely rég elmúlt már,mellyel öntudatlanul megajándékoztál. Kire gondoltál valójában,gondolataid mely zugában jártál,mikor arcodra kiült e mosoly,és szemeddel csillogón rám pillantottál,nem számít már. Enyém ez, elloptam örökre,hogy szívembe zárjam mosolyod és pillantásod,melyet szíveddel szívemnek adtál. Rittinger Győző
-
Egy felvonás a buszon
Utazva a buszon körülnézek,és eltűnődve nézem a színjátékot.Bolond darab ez,furcsa komédia,benne megannyi ripacs és furcsa figura.Itt az egyik,kezében telefonja,mit bámul s nyomogatja.Mellette fiatal pár,két egymáson csüngő,izzó szempár.Nem tudják miért,nem tudják mit ér az óra,a perc, csak egymást nézik szüntelen.Csók csattan egymás után,furcsa játék ez csupán?Hallom a monoton, csattanó cuppanást,idegesít most már ez a kiszámítható lángra lobbanás.Hol vagyok én,mondja már meg valaki gyorsan,vagy húzza le a darab végét jelző függönyt,de nyomban!Nem tetszik ez,mit látok.Vagy csak bennem van a hiba?Elsüvített mellettem az élet száguldó gyorsvonata,és én csak álltam a peronon, némán és ostobán,mint egy elmosódott kép a szerelvény egyik ablakán? Rittinger Győző