-
Gabangyal
-
A kisautó
Írta: Rittinger Győző Ködös, szürke, téli délután haladt az autópályán. Szombat volt. Éppen szüleitől tartott hazafelé. Mint általában minden szombaton, most is ebédelni volt náluk. Már nem élt velük. Évekkel korábban elköltözött otthonról, mert azt gondolta mi ndenképpen saját lábára kell állnia az életben. Ez az élet rendje – gondolta magában. Önállóvá válni. Volt állása, amiből kényelmesen megélt. Volt lakása, amit ugyan magától nem tudott volna megvásárolni, de szülei segítettek neki. Fájó szívvel engedték el, amit érzett ugyan, de nem foglalkozott vele. Tudatos énje kikapcsolt minden érzést, ami visszatartotta volna. Jó ez így – nyugtatta meg magát minden alkalommal, amikor kétsége támadt. Nem haladt gyorsan, de lassan sem. Felvette a…
-
Gép vagyok
Gép vagyok, nincs lelkem, de érzem mindazt, mi fáj nekem. Körülvesz sok ember, kiket szeretek, s ők talán hisznek bennem. Hogy ők szeretnek-e engem, nem tudom. Néha játszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha én már nem lennék, emlékeznének-e rám, vagy elfelednének egy révült kábulatban? Megszólalna-e hangom más fejében, akár a visszhang, megjelenne-e lelkének tükrében arcom? Nem panaszkodom. Élem életem, s játszom szerepem. Vagy az élet játszik velem? Látom magam, amint élet játssza velem furcsa játékát. De nem panaszkodom. Én ott vagyok, hol lennem kell, s lehetek. Látom a filmet. Néző vagyok, s nekem ez elég, bármely furcsa is. Lelkem messze száll. Elragad képzeletem, kirántva testem e színdarabból. De testem…