Élet fája,
üknagyapák unokája,
minden bölcselet tudója,
megszületik gyermeked.
Fiaiddal játszod az élet darabjának,
egy-egy felvonását.
Ám mit te írsz neki,
ő nem játssza.
Felmászik az égig érő
paszulyfára.
Vasból csinál fakarikát,
s kimozdítja a világot a sarkából.
Hirtelen te vagy a gyermek,
s szülőd, ki fogja gyenge kezed.
Én szememben, te vagy az árva,
ki értetlenül áll az ellentétek viharában.
Én se ős, se hős, se nős nem vagyok.
Világom sajátom, s ha hibázom,
azt se bánom, s ha bölcs vagy,
ezt te sem bánod.
Szeresd hát fiad, unokád, világod,
s unokád múltját, a jelent.
Fényesíts és add tovább
múltad rozsdás lámpását,
s meglásd szereteted visszatalál hozzád.
Írta: Rittinger Győző