vers

Nagyapa

Élet fája,
üknagyapák unokája,
minden bölcselet tudója,
megszületik gyermeked.

Fiaiddal játszod az élet darabjának,
egy-egy felvonását.
Ám mit te írsz neki,
ő nem játssza.

Felmászik az égig érő
paszulyfára.
Vasból csinál fakarikát,
s kimozdítja a világot a sarkából.

Hirtelen te vagy a gyermek,
s szülőd, ki fogja gyenge kezed.
Én szememben, te vagy az árva,
ki értetlenül áll az ellentétek viharában.

Én se ős, se hős, se nős nem vagyok.
Világom sajátom, s ha hibázom,
azt se bánom, s ha bölcs vagy,
ezt te sem bánod.


Szeresd hát fiad, unokád, világod,
s unokád múltját, a jelent.
Fényesíts és add tovább
múltad rozsdás lámpását,
s meglásd szereteted visszatalál hozzád.


Írta: Rittinger Győző

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük