vers

Mondd, ki vagy te?

Mondd, ki vagy te; 
Bús, bolyogó, balga bolond? 
Te, ki sétálsz esti utcákon magányban, 
s nézed az utcák bábáit, a fákat, 
kik lombjaik között tartják a kandeláberek fényit? 
Narancs, ezüst, arany fényben pompázó kisdedek, 
kiket az utcák ablakai, 
mint megannyi óvó szempár, figyelnek.

Ki vagy te, s mi célod e világgal,
vagy tán a világnak van célja veled?
Ne hidd! A szél se játszik a gyertyalánggal,
csak elfújja könnyedén, s nevet.
Nem te játszol a világgal,
hanem ő játszik veled.

Ne törődj a világgal, dacolj vele.
Lelked lobbanjon, mint a gyertya lángja.
Tégy úgy, mint ki vidám, s csapd be a szelet.
Hazudj örömet magadnak, s másnak,
s meglásd ők visszahazudnak neked.

Ki vagy hát, tán forradalmár,
vagy komisz gyerek?
Légy hát gyerek, ki együtt forog a földdel,
s ki egy óvatlan pillanatban gáncsot vet,
és e sárgolyó mordul egyet, miközben fejre áll


Bucskázik párat, s kihányja mindazt,
mit belé temettek.
A sok csontot, hullát, s vigaszt.
A sok hazugságot és igazt.
Ígéretet, eszmék szellemének
elszakadt fehér lepedőjét.
Minden szennyét és szemetét,
technikánk hulladékát.

Ki vagy hát, mond már.
De mégse, tudom már.
Te vagy az, kinek nincs neve, se élete,
csak szíve.


Írta: Rittinger Győző

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük