• novella

    Ismét szól a Jazz

    1. Fejezet Gergő egyedül sétált hazafelé a sötét, kihalt utcán. Nyár este volt, minden csendes. Az utcai lámpák fénye narancssárga fénybe öltöztette az utat. Gergő szeretett este sétálni. Ilyenkor egyedül maradhatott a gondolatival. Nem sietett, kényelmesen haladt előre és közben figyelte a gyönyörűen kivilágított kirakatokat. Csak pár embert látott még az utcán. Némelyiket meglátva gyakran elgondolkozott azon, hogy vajon mit keres az illető az utcán. Inkább egyfajta játék volt ez a számára. Meglátott valakit, például a trolin, vagy a villamoson, és eljátszott a gondolattal, hogy mi járhat az illető fejében. . Most csak egyetlen embert látott útja során. Egy középkorú férfit, aki a kutyáját sétáltatta. A kutya egy gyönyörű agár…

  • vers

    Rába hídon

    Nézzétek e folyót, ti hű, zöld, koronás alattvalók, fák. A nagy építőt, ki hordja magával partját, építi szigetét. Rejti halait, kik csobbantják vizét. Becsapja horgászát, ki hibába remél. Nézi hídját, rajta biciklistát, fiatalt s nagymamát. Hallgatja a szántóföldeken dolgozó gépek moraját. Hurcolja hátán a csónakot, uszadékfát, homokot s itatja borjait. Nézzétek e szutykos, vén, ifiút, hogy tekeri magát, játszik, majd befordul a kanyarnál, és lassan tovafolyik. Írta: Rittinger Győző

  • vers

    Csak egy perc

    Egy perc, és felébredek, hogy tovább álmodjam életem. Csak egy percet adj még kedvesem, hogy füledbe súgjak esztelen, és felvegyem ruhám, s kellemem, hogy járjam a világot meztelen. Egy perc, megveszem bérletem, hogy bejárjam a végtelent. Egy perc, ezt még megeszem, hogy legyen mire éheznem. Egy perc, rohanok, hogy meglóduljon a föld, mely nem forog. Csak egy perc, és ott leszek, hogy hiányozzak, ha már nem leszek. Írta: Rittinger Győző

  • vers

    Mondd, ki vagy te?

    Mondd, ki vagy te; Bús, bolyogó, balga bolond? Te, ki sétálsz esti utcákon magányban, s nézed az utcák bábáit, a fákat, kik lombjaik között tartják a kandeláberek fényit? Narancs, ezüst, arany fényben pompázó kisdedek, kiket az utcák ablakai, mint megannyi óvó szempár, figyelnek. Ki vagy te, s mi célod e világgal, vagy tán a világnak van célja veled? Ne hidd! A szél se játszik a gyertyalánggal, csak elfújja könnyedén, s nevet. Nem te játszol a világgal, hanem ő játszik veled. Ne törődj a világgal, dacolj vele. Lelked lobbanjon, mint a gyertya lángja. Tégy úgy, mint ki vidám, s csapd be a szelet. Hazudj örömet magadnak, s másnak, s meglásd ők…