Élet fája, üknagyapák unokája, minden bölcselet tudója, megszületik gyermeked. Fiaiddal játszod az élet darabjának, egy-egy felvonását. Ám mit te írsz neki, ő nem játssza. Felmászik az égig érő paszulyfára. Vasból csinál fakarikát, s kimozdítja a világot a sarkából. Hirtelen te vagy a gyermek, s szülőd, ki fogja gyenge kezed. Én szememben, te vagy az árva, ki értetlenül áll az ellentétek viharában. Én se ős, se hős, se nős nem vagyok. Világom sajátom, s ha hibázom, azt se bánom, s ha bölcs vagy, ezt te sem bánod. Szeresd hát fiad, unokád, világod, s unokád múltját, a jelent. Fényesíts és add tovább múltad rozsdás lámpását, s meglásd szereteted visszatalál hozzád. Írta: Rittinger…