Háború! Mit tesz-e szó, mondattá formálódott harag, elfojtott gyűlölet, emberi szükséglet? Szeretnénk feledni, mi emberek, mint drogos tűt, de nem lehet. Hiába, a szabadság keze ott szorongatja markában. Szabadság földje, béke őre, álszentek hazája. Népe eme eszme záloga, vagy inkább rabszolgája, kik elfeledték e szavak igazát? Nézed mi történik, de nem érted okát, csak mások igazát. Kezedben a fegyver, szívedben ott a; "Nem kell!". ám eszed más súg, vagy csak bólint, ujjad rajtatartva a fegyver ravaszán. Ősi átok, mitől nem szabadulhatsz; Öld, ki más, még akkor is, ha nem bánt! Mit hát észérv, szó hatalma, ha elnyomja a fegyverek zaja? Nincs más utunk nekem, s neked, ki szobádban ülsz nyugodtan,…