Játszol velem, hazudsz szépet, szívembe rajzolsz sok szép képet. Arzénnal mérgezed lelkem s testem, hogy ne járhassak ébren, tétlen. Lehunyod szemem, s mint jó boszorka, bűbájt hintesz szempillámra. Csitt! Most látom, előttem áll, kit rég nem láttam már. Mást is látok, mire vágynék. Képzelt jövőm kifestőjét. Én lapozok, s te festesz, így elém tárul most egy szép pár, minden szépség, mit te hazudtál. Írta: Rittinger Győző