Utazva a buszon körülnézek,és eltűnődve nézem a színjátékot.Bolond darab ez,furcsa komédia,benne megannyi ripacs és furcsa figura.Itt az egyik,kezében telefonja,mit bámul s nyomogatja.Mellette fiatal pár,két egymáson csüngő,izzó szempár.Nem tudják miért,nem tudják mit ér az óra,a perc, csak egymást nézik szüntelen.Csók csattan egymás után,furcsa játék ez csupán?Hallom a monoton, csattanó cuppanást,idegesít most már ez a kiszámítható lángra lobbanás.Hol vagyok én,mondja már meg valaki gyorsan,vagy húzza le a darab végét jelző függönyt,de nyomban!Nem tetszik ez,mit látok.Vagy csak bennem van a hiba?Elsüvített mellettem az élet száguldó gyorsvonata,és én csak álltam a peronon, némán és ostobán,mint egy elmosódott kép a szerelvény egyik ablakán? Rittinger Győző